Álmokat hajkurászok, de már nem tudom melyiket szeretném megfogni kezemben érezni s magaménak. Bámulok a töretlen vízfelszínre. Nyugalomban csendben, valami feszít és mégis ürességet érzek legbelül. Egy álmot megérintek és beleélem magam, könnyű és szárnyain repít egy elképzelt szerető karjaiba. Hajtincseivel játszom szemébe nézek régről ismert érzés kerít hatalmába, törékeny vagyok és esetlen. Jeges szél fújja tovább illuzióm és szívem minden fájdalmat sajátjának érez, újra hittem, bíztam mégis újra elkellett engednem. Valóságba visszatérve saját álmából keltett víz hullámain pihen szemem, üveges tekintettel fogadom, újabb fájdalom, összetört bizalom, újabb tévképzett, lehet mindig is csak az volt.....