Gyönyörűen süt a nap kellemes melegség jár át. Egy blog olvasása arra ösztönzött, hogy elővegyek egy pár régi fényképet. Félelmetes.... nézem a képeket és az jár eszembe, hogy ugyan azon érzések ragadnak el, mint a másik blog íróját. Egy végtelenül bonyolult világ ez által megmutatja egyszerű arcát is. Ugyan azok érzések... és mégsem nézem a rengeteg mosolygós arcot egy régi képen, rég nem látott ismerősök akikkel szinte ma már köszönő viszonyban sem vagyok a képen mégis együtt mosolygunk. Egy ígéret, örökké együtt! Elmúlt az a nyár is egyre kevesebben lettünk. Következő fénykép 4-n egy szobában átölelve egymást az igéret ugyan az. Örökké együtt. Szívem egyre gyorsabban kezd verni érzem, hogy át jár egy kellemes melankólikus fájdalom. Egyre több kép ismertlen és ismerős arcok, de három ember két srác meg egy lány ugyan az. Éveken keresztül, eljutok az utolsó képig az utolsó egymásnak tett ígéretig az utolsó közös ölelésig, örökké együtt.... Nincs több kép, talán nem is akarok többet, ketten maradtunk... Hiányzik mindenki. Mosolygok mert egyszer minden mosoly körbe ér. Látjuk egymást még.. Valahol, valamikor :)