Játszom a füsttel, de rég voltam így, csak állok, nézek, fürkészem a fényeket jól érzem magam. Belülről feszít egy régről ismert érzés, mint távoli földrészről hazatért katona, nem akarok mást csak mindent úgy ahogy volt, és mégsem. Megváltozott minden, változtam én is, csendben elmúltak perceim, ahogy mindenkinek. Minden más mégis oly ismerős, mint az első hó illata. Egy aprócska pehely a korlátra hullik nem olvad el nem siet, csak csillog kedvesen, árválkodik csendesen.