Játszottam dallamokkal életekkel álmokkal, észrevétlenül másokkal álmodtam, de félve múlok el, és a billentyű mint hangszer, játszom, játszom én is mint egy eszeveszett zenész, követik egymást a hangok vagy betűk, mostmár mindegy csak jól esik, még kell neki egy másodpercnyi lét, de a mulandóságba vész, borom kezembe veszem, savas íz átjár, kiráz a hideg, mily csendes ez a perc és negédes mosolya szerelmet ébreszt és maradnék, maradnék de nem lehet, mert menni kell, és maradni nem lehet, megvetem, megvetem az álmot, az életet a halált a csendet a bársony selymes illatát, mint őrült vigyorgok egy sárga lila virágra, aki mindenen felül áll, igen én vagyok, vagy csak egyszerű bolond s alkohol mámor 'oh, könnycsepp mit nem ért senki s talán én sem, siklik az arcon mint ujj a gépen, hűsíti arcom gördül majd koppan gurul, zogora szó és az álom elhakul.....