Nem értem, nem értem miért van így, valaki csak játszik, apró kockákat dobál az asztalon, tervek fölé amik talán sosem valósulnak meg. Talán csak egy vagyok én is, eleme egy tervező asztalon maradt tervnek , egy félbe maradt álomnak. Ennyi csak. Nem több s nem is kevesebb. Kicsinek érzem magam, nagyon kicsinek s most kibaszottul magányosnak is, mond miért... miért vegyek bármit is egy pillanatig is komolyan? Ha ez lesz a vége...