Írásjel

 2010.03.03. 02:58

A pillanatban élek veled oly könnyedén taszítok mindent két kézzel tőlem távolabb, pedig nem vagyunk más csak tinta meg papírlap sárga fényű lámpa mellett. Betükön táncolok tovább együtt vagy egyedül egy elképzelt valóságban mit mások írtak meg nekünk. Jó ez így, de megbotlok és elordítom magam egy buborék falán visszhangzanak a szavak amiket neked írtam, lassan elalszanak. Rám köszön az éjszava már el is mentél, gondolat maradtál egy csepp tinta, de most én rajzolok én álmodok verseket, dalokat mik sosem hangzanak el. Csak egy csepp még is úgy formállak ahogy szeretném, válaszokat akartam mégis előbb kérdeztél. Egy hurok és egy pont, ez voltál, de több lett az egész mint egy emlékfolt. Vártam, vártam következő cseppet, vártam, hogy elmenj, hogy mások írják meg mivé kell veled lennem. Akkor majd újra rajzolhatok. Az anyag adott és húzok vonalat, teszek pontot, kreálok kérdőjelet, de ha én a pont akkor nem kérdezek. Felkiáltanék de némaság üli meg számat és ebben az írásjelben talán téged látlak. Széttárt karokkal csak vérvörös tinta mit adhatok, majd égboltot festek neked nyugvó alkonyon. Oly könnyedén mosolyogsz rám és a pillanat is múlik már, neked és nekem is mennem kell mások várnak minket és az egész talán nem is létezett.

A bejegyzés trackback címe:

https://lookatmylife.blog.hu/api/trackback/id/tr961804764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása