Állott meleg levegő tartja fogságában a szobát. Illatok. A cigaretta füstjének amorf alakzatai a holdfényében táncolva tűnnek el egyszer csak a semmiben. Az elmúlás az időmúlás és pillanat megszűnésétől félve Mars különös alcoholtól mámoros izgalmi állapotba kerül. A zene lüktet benne minden apró érzést felerősít partnere iránt. Állatias ösztönök vezetik a kezét, lassan beletúrva Vénusz hajába, gyengéd de mégis határozott mozdulattal az ajkai felé haladva végig simítja az arcát majd az izgalomtól megfeszűlt nyakon keresztül bejárja az egész testet. Újra és újra. Másodpercek játékai ezek ezt Mars is tudja és azt is, hogy a nap első sugarai elmosnak majd mindent, talán az emlékét is az estének. De most! Két keze közt érezheti azt a nőt akire szíve mélyén vágyik. Másodpercek, percek. Rohan az idő. A két arc egyre közelebb kerül egymáshoz... másodpercek, mégis mintha az örökké valóság bélyegezte volna meg. Vénusz szemének csillogását a vágy a bosszúvágy és az édes vörösbor nehéz cseppjei kölcsönzik. Az a tekintet. Mars szemét becsukva hajol csókra, érzi, hogy azok a szemek hidra módjára dermesztenék kővé minden végtagját és egyben égetné legbelül. Összeforr a két ajak a két lélek találkozása felperzsel mindent gondolatot és utat enged a színtiszta beteljesülés és vágy ellentmondást nem tűrő élvezetének. A francia csók pajkos bohósága egybeforr a legmélyebb szerelemmel a majdhogynem ruha nélküli testek összesimulnak és az-az illat nem engedi szabadulni Marsot a félőrület fogságából. Vénusz gyönyörű szép vonású nyakán érzi Mars forró lehelletét, egy finom harapás és újabb gyönyörök szabadulnak fel. A hajnal közeledik és Mars tudja, hogy előbb utóbb véget ér. Az első sugár eléri Vénusz arcát, de nap még hagyja őket elvesszni egymásban és ha nem is örökké de hajnal még az övék....