Látod ezt is csak azért írom mert nem jön édes álom. Várom, hogy a hajnal többet mondjon miközben az emlékek országútján száguldozok. Érzem. Érzek minden percet, minden másodperc kiszakít egy darabot, ahogy szívem össze szorul ordítanám, ELÉG! Párkány szélén meg remeg a lábam csak gondolatok maradnak állva, képek. Egyre még emlékszem izzadtan az éjszakában ahogy ütemre dobban az ég felé nézve nyár minden ízével a számban, hagyom, hogy az extázis eltöltsön ujjaimhegyéig s mámorban ússzon tovább a tömeg közepén... egyedül. Pörög a film és egy csak egy pillanat a csillagok alatt sörben ázott könnycseppek, csak az maradt! Elengedett kormány és csak a csend hegedül ahogy a fém eléri a beton falat és egy gondolat megszakad....