Vászon előtt játszol, szeretnél rajzfilm lenni, dilemmát élsz meg, pedig a döntés rég ott van a kezedben és tudod is mi lenne helyes, de te nem. Kérdőjeleket kreálsz magadnak s másoknak is. Nézem ahogy mosolyod mögé rejted legbelső nyomorod, mert nekem más, velem őszinte vagy. Nekem elmondod, sokszor oly sok mindent, hogy megrémülök tőled, mert tudom, hogy beteg vagy. Ahogy én is(PONT) Figyeljük egymás játékát, néha találkozunk és jókat kacagunk egymás apró cseprő vagy éppen nagyobb való életbeli harcain, de most nem nevetek... Vászon előtt kérdezlek miért hajszolod magad ebbe, miért akarod, hogy fájjon? S ha fáj miért nem hívsz? hogy most már elég... aggódok érted... PS