Fáradtság....... Nyugalom....... Álmok......... Feltörő érzések.... Hit.... bizalom..... tudat.....
Fáradt vagyok és egyre több az interakció a programok felüdítenek de lassan annyi van hogy aludni sem merek. Boldog vagyok. IGEN. Rájöttem már magamnak is tudok hazudni... felrémlik a vasárnap... Az nem én voltam... hazudni meg nem fogok. Nyugalom mondom én is le kéne egy kicsit állni.... Új arcok új álmok régi arcok új arcai millió információ rengeteg életút és valahol ott állok mindnek a közepén. Arcomon mosoly igen amíg tudok adok mindent magamból, élvezem a két kezem szétteszem és végig nézem ahogy világom szétesik de jól esik... építeni végre és egy ANGYAL... máris a duna parton vagyok, hajnalra jár az idő rettentően kimerült lettem arcomra kiül a derű, de sírni tudnék annyira felületets ez az egész... csak a gondolat jár a fejemben, ahogy a nap fel kell és újra indul a város... szőke tincsein megcsillan a napfény... sajnálom de ez még nem az. Egy ölelés. A részemről könnycsepp bár értenéd... de túl bonyolult ez az egész.... és a szellő megérinti az arcomat... ha értenéd az álmomat , bár én sem értem és ez egész viharos.... feltörnek az érzések.... napszemüveg a motor felbúg... padlógáz irány egy ismerős hely... forró kávé illata egy megértő mosoly. Köszönöm kislány.... majd megy tovább az egész a lelkemig felér..... Reggel 8! A Mosoly őszinte, olyan volt az éjjel mint egy érme..... két oldal... Írás.... és újra éled a hit, nem adom fel... amíg állok két lábamon.... amíg nem őrülök bele addig viszem teszem kell és a bizalom.... újra bízom majd a megbocsátás is megtalál.... 140.... M0. csukott szem... ááhh igen... Tudat újra felszínre kerül.... Mosoly....
És ha magamra ismerek benned, talán az fáj a legjobban.
