Új témába nem kezdek bele talán igazából a kommentekre reagálnék. Talán igazad van... talán jól esett szenvedni egy kicsit valahol legbelül ez is benne van. Talán nem arról szólt, hogy szenvedni akarok, mert nem. Egyszerűen túl sok lett az elmúlt fél év alatt, túl sok minden dőlt össze mint egy kártyavár... és nem szenvedni akartam, hanem csendben végig várni míg elmúlik a rossz és igazából csak azt nem vettem észre, hogy mennyire magáévá tett ez az egész.Tudom és hiszem, hogy nem nekem kellett volna látnom ezt. Életem első és remélem utolsó ilyen szakasza volt ez. A korlátokról csak annyit, hogy bizonyítottam elégszer és bizonyítok ha kell, ha eljön az ideje... ÉS hidd el, a legorszabb beismerés amikor már az egészen a közepén vagy és kilátástalan és azt mondod kurvára nincs célom, mert akkor nem volt... Életem eddigi mozgató rugója a versenyszellem hunyt ki egy kis időre... és igen talán beburkoloztam ebbe az egészbe bízva, hogy majd elmúlik nélkülem, hogy talán nincs szükség rám.... ide oda rakosgatva a szavakat a lényeg, hogy kellett egy kis szünet egy picit belefáradtam, most majd újult erővel, némi életkedvel egyelőre de csinálom.... talán ennyi.... így elsőre...