Csak annyi jár át, vajon tényleg ennyire el van cseszve ez az egész. Sokakkal ellentétbe nem gondolom, úgy, hogy mindenkinek egy dobása lenne az életben... ez faszság... Csak azt nem tudom, hogy kezeimben tartom a kockát és nem dobom el vagy már rég dobtam újra csak az eredmény nem volt kedvező. Az is eszembe jutott, hogy emelhetném a tétet, remek harmónikus életem lett több szempontból csak egy valamit vesztettem el, a játékomat. Semmi kocka, semmi nagy tét, ízetlen és monoton csend a jutalom. Szeretem, igen amikor átölel csend, de túl színtelen lett már túl egysíkú létezés. Élvezetes élethez önzőnek kell lenni, még mindig idegenen állok ehhez a fogalomhoz, túl sok mindent vesztettem emiatt, nagyon és nem olyan régen is... Sokáig a játékot hibáztattam, de nem azzal volt a baj. Visszatértünk az önzőséghez. Ó igen, hideg, rideg, fájó, de valaki mindig élvezi aztán persze előkerül jobb esetben a lelkifurdalás és ebből legtöbb esetben valami jó történik. Tényleg hazugságok tartják fent a rendszert.... sötét gondolatok ezek főleg így hajnalban. Nem gondolom, hogy igazam van, egy ideje őszinteség párti vagyok.... és igen, jobb lett az életem, persze azóta még nem találtam meg a hatalmas boldogságot meg ilyenek, de mindenesetre jobb... és ezért megéri..... még akkor is ha nincs igazam