Korán van, még  eltudom olvasni, lámpafény sem kell. Sorokat magam mögött hagyva egyre  inkább átjár a  tudat,  nincs kedvem megformálni a  szavakat, hangokat képezni, csak olvasni akarok. Ma sütött a nap jól esett, de  különösebben nem csalt mosolyt az arcomra. Pihennem kell, a telefon csörgésétől egyenesen rettegek, lassan vége az ősznek de most először érzem, átjár. Kicsit elmúlok én is... színes levelekre lassan rátelepedik az éj és minden szürke ruhát vesz fel, így érzek én is... Rám telepedik az éj... csak most jól esik, kicsit megpihenni mindentől mentesen... mindjárt vége ez is csak egy éjjel, reggel minden megváltozik, pedig csak egy lesz az eddigiekből...