Kiszakadok egy pár percre az életből a tudatom elrepít valahova máshova. Ruháim nélkül állok, hideg van látom a lehelletem, mégsem fázom, valami legbelül éget. Végig nézem az elmúlt hetem mint egy filmet mint egy kívül álló mosolygok, megérte... majd fellobban bennem a düh és üvöltök. MIÉRT KELL ÍGY LENNIE??? Válasz nem érkezik csak csendben összeroskadok. Mindjárt elmúlik hisz minden olyan jó volt. Nyugtatom magam. Mindjárt elmúlik. Majd eszembe jut "nem a zuhanás számít" megjelenik az arcomon a mosoly "hanem a leérkezés". Igen most egy kicsit zuhantam de leérkeztem és újra két lábon állok. ÚJRA. Üvöltöm és hallgatom ahogy visszhangzik. Mintha nem történt volna semmi újra az életben vagyok és jól érzem magam... jól esett :). Újra tiszta a cél ami egy kicsit elkezdett homályos lenni és újra látom az utat amit végig kell járnom. Helyes, gondolom magamban és minden a helyére került. Sikerült szembe néznem vele, igen sikerült... és győztem... győzni fogok... :)