Gyermekként olyanok akarunk lenni mint a szüleink, tökéletesnek látjuk a világot legalábbis sokunknak megadatik ez, őszintén sajnálom azokat aki nem így élik meg gyermkekkorukat, ahogy szépen lassan felnövünk magunk mögött hagyunk sok mindent, meglátjuk a szüleinkben is a hibákat és erre az elég hamar bekövetkező pubertás kor sem segít rá. Az a kor amikor mindenki öntörvényű és szembe megy a világgal bármi áron, ki, mindenki máskép éli meg, de egy biztos legalábbis én ebben biztos vagyok, hogy az élet ízét akkor érzi először az ember, vissza gondolva is mámorító, hm nem hogy még akkor, gyönyörű évek voltak még ha akkor is így gondolom amikor eszembe jutt, hogy kétszeres világbajnokból, hogy lettem lecsúszott drogos egy kis időre... Én választottam azt az utat és mégha néha könnyet is csal az arcomra az amit feladtam azért, hogy drogos lehessek, viccessen hangzik így vissza gondolva. Kibaszottul fáj néha, hogy nem állhatok újra a dobogó tetejére, hogy nem mehetek külföldre versenyezni, hogy nem találkozhatok már azokkal az emberekkel akiket akkor ismertem meg amikor versenyeztem, az is egy korszak volt és sok tényező alakította így, hogy nem mehettem végig azon az úton. (Bekaphatja a Magyar állam) Egyik legszebb emlékem amikor állampolgárságot ajánlottak jó fizetés stb mindezt 14 évesen erre nemet mondtam, előtte és azóta se éreztem magam annyira hazafinak mint akkor, mostmár valahol bánom, nem ezért a Magyarországért mondtam nemet, de vissza menni nem lehet, a világbajnoki a dobogó tetején viszont mindennél többet jelentett, hogy a Magyar zászlót emelhettem az égbe. Ezzel egyúttal szeretném mindenkinek megköszönni aki végig segített az úton elsősorban édesapámnak, aki  időt pénzt nem sajnálva segítette előre jutásomat ezen a téren. A biciklis évek alatt is belekostoltam az élet ízébe, kurva jó volt egy pillanatát nem bánom, de már vágytam arra is, hogy egy kis állandóság legyen az életemben, hogy legyenek igazi barátaim és ne csak egy évről szóljon barátság amíg együtt versenyzünk vagy amíg egy korosztályban vagyunk. Valamint, hogy egy lány ne csak egy hétvégéről szóljon hanem szerelem is lehessen talán erre Sinával való kapcsolatom döbbentett rá, amikor a szezon végén búcsúznunk kellett egymástól, mert tudtuk hogy jövőre nem egy korosztályban fogunk versenyezni nem egy versenyekre fogunk járni, lényegében kimondva azt, hogy soha többet nem látjuk egymást. Ez mai fejjel facebook meg minden világában furcsán hat, azóta sem próbáltam meg megkeresni pedig valahol a szívem mélyén még hiányzik... Tini szerelem, mindig örömmel fogok visszagondolni rá és legbelül tudom, hogy így volt jó. Szép évek voltak, hiányoznak de végül én választottam a másik utat és nem bántam meg ma sem! A biciklit leépítve belecsöppentem egy társaságba amit igazából a fű tartott összze. Rengeteget szívtunk erről szóltak mindennapjaink, örülök, hogy nem előtte egy évvel jött el ez az állapot soha nem kerültem volna be egy rendes középiskolába, szóval örülök, hogy felvételi után jöttek ezek a dolgok legalábbis így vissza nézve kurva nagy mázlim volt. Az élet íze, Istenem de édes volt az a nyár, mindent megtettünk még azt is amit szégyeltünk iszonyat sokat éjszakáztunk alig voltunk otthon, lényegében ittunk meg szívtunk de valami kegyetlen sokat idővel egy páran észhez tértünk a társaságban és szépen lassan elkezdtünk a jövőnkel is foglalkozni. Ennek folyamatába egyre inkább a józanságot választottuk ugyanis azt már korán eldöntöttük, hogy szeretnénk egyetemre menni, így nagyjából a középiskolai évek felénél, újra elkezdtünk tanulni rendesen. Ez egy másik történet, de gyermekkori jóbarátommal együtt tettük meg ezt akivel még a középiskolai éveket is együtt gyürtük le. A középiskola alatt megtalált az szerelem is, egy olyan lány képében akit azóta is életem párjának tekintek függetlenül a most beállt dolgoktól... ez majd lesz valahogy. A középiskolai évek vége felé én úgy dönöttem, hogy jogon szeretnék tovább tanulni, gyermekkori jóbarátom pedig politológiára vágyott, mindketten bejutottunk. Azóta eltelt két év... de ez már másik bejegyzés története.... talán még erről is majd írok mégegyszer... kicsi bővebben