Talán ez a legjobb cím a mai bejegyzésnek, igazából nem értem mi történik velem túl sok volt az elmúlt egy hónap és nem tudok magamtól felállni, kurvára nem megy. Akarom legbelül de most legyőzőtt az élet. Büszkeségem mintha nem is lett volna soha olyan ez az egész. Céltudatosságom elveszett valahol félúton, reménytelen az egész és nem teszek sokat, hogy máskép legyen de folyamatos a kudarc sorozat és az arcomba vágja, hogy semmi vagyok. Bele tehetem szívem lelkem most valahogy akkor is ez történik és nem látom már a végét. Nem! Nem depressziós vagyok, abszolút nem vannak pillanatok amikor elhagyom magam de mindig történik valami ami nem engedi, hogy át essek ezen a határon. A kudarcok elkerülése végett gondoltam arra, hogy kiiratkozom az egyetemről ennek a lehetőségét továbbra is fent tartom még a hétvégéig átgondolom addig sok mindent helyre lehet hozni, igazából elkéne kezdeni ténylegesen foglalkozni a dolgokkal, de sokadik neki futás után belátom amíg az elsőrendű dolgokat nem hozom helyre addig semmi értelme, addig nem fog semmi változni. Holnap megint egy zh amire megint nem készültem egy kurva betüt sem és talán már nem is fogok, bár nyugodt vagyok és némi erőm is van hozzá egyszerűen nincs kedvem belefogni, úgy érzem mostmár felesleges. Bizonyítási vágy ez hiányzik... egész életemet ennek fogságában töltöttem vagy ha így tetszik árnyékában egyszerűen nincs minek vagy kinek bizonyítanom és ezáltal a hajtóerő elveszik. Magamnak akarok még bizonyítani valamit de egyre messzebb a cél. Valaki azt mondja önző vagyok, lehet igaza van, de ő tudja legjobban hogy az elmúlt 3 hónapban mit álltam ki, hány embernek tettem helyre az életét és igen most a saját életemet akarom rendbe tenni, helyre hozni ahogy tetszik azthiszem nekem is kijárna végre egy rendes élet ahol a mindkét oldal egyensúlyban van megteremtődne a béke mert már kurvára elegem van, hogy valamelyik oldal nincs rendben és mire helyre hozom az egyiket már másikat kell, főleg ha ennek folyamatában még falba is ütközöm, egy kurva nagy Kínai nagy falba. Én lennék önző??? Szerintem most nem én vagyok abba helyzetbe, hogy engedni tudjak mert sajnos nem tudok hiába is akarok valahol legbelül és ez után a 3 hét után már nem is akarok. Megnyugvást akarok így vagy úgy de béke kell......