Címet Johnny Cash ihlette semmi köze témához. Azthiszem mai nap legnagyobb történése egy könyv vásárlás volt. Nem, nem egy egyszerű könyv vásárlás volt ez mai. Szüksége lett valakinek egy könyvre és persze a nagy szivem nem engedte, hogy egy ennyire beszerezhetetlen könyvet, hogyha megtudom, akkor ne szerezném meg. A dolog érdekében indítottam egy telefonhívás. Baráti üdvözlés után egyből bele kezdtem mire is lenne szükségem. Egy olyan embert hívtam fel aki eddig bármit megtudod szerezni, ezt nem, de adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel és kérdezzem meg ott is. Ekkor már kezdtem elveszteni a reményt arra, hogy ezt könyvet ma még kezembe fogom. Mindegy egy próbát megér, tárcsázok és csörög.... csörög... egyszer csak felveszi valaki rekedtes hang, és egy semmit mondó - Miben segíthetek? Bemutatkozok, mondom, hogy kiadta meg számát és mire lenne szükségem, hallom kopognak a billentyűk vadul. - Egy pillanat. HM??? kezdek bele gondolni mennyire morbid ez a helyzet, hogy egy könyvet akarok venni és már második embert hívom fel és csak a billenytűk kopogását hallom. - Nekem ez nincs meg! Mondom akkor erről ennyit legalább megpróbáltam, de ekkor jött el a vég kezdete :) ! -Adok egy telefonszámot kérdezze meg ott is. Rendben felelek aztán hallgatom a számot, leírom majd jön a végső jó tanács, hogy legyek nagyon illedelmes. Gondoltam magamba nem vagyok tapló alkat meg szerintem vele sem úgy viselkedtem, mindegy azért megfogadom a tánácsát. Megfogadom, hogy ez utolsó ember akit felhívok mégis csak egy könyvről van szó. Csörög hosszan csörög. Egyszer csak felveszi egy időshölgy. Illedelmesen bemutatkozom elmondom, hogy mit szeretnék. Egy kis szünet majd mondja hogy neki meg van ez a könyv, mond egy időpontot meg egy pontos helyszínt hova kell mennem érte. Már valahogy ez az egész fura votl, nem is kicsit a stílus meg az egész mindegy mostmár menni kell. Beülök az autóba indulok, át a városon. Megérkezek a megbeszélt helyszínre és várok közben iszogatom a kikért kávémat és arra gondoltam hogy ki az aki egy kávézóba ejti meg egy könyv adás-vételét. Mindegy! Megérkezik, nagyon bölcsész külsővel, ÚRISTEN. Nem tudom mivel vívtam ki ennyire Isten haragját de nem tudom miért szabadította rá ezt a lényt. Leül az asztalhoz mondja, hogy fel kell menni a lakására könyvért. MIBE CSÖPPENTEM TE JÓ ÉG!!!!!!!?????? Elindulunk közben arra kér, hogy meséljek magamról, bele kezdtem a történetbe és csak mondtam, mondtam folyamatosan megállás nélkül csak ne gondoljak arra, hogy mi is történik. Elbaszott tündérmese vagy én nem tudom. Megérkezünk a lakásra nyílik az ajtó és egy konkrét könyvtár tárult elém. EGY LAKÁS TELE KÖNYVEKKEL. Arra gondoltam itt a vég fog egy nagyobb lexikont és meggyilkol vele. Nem értem ezt az egészet csak egy könyvet akartam venni. HOL VAGYOK? MI EZ? ÉS ekkor jött a csúcs. - Meséljen még, tudja könyveknek a lelke van és kiválasztják magát, hogy megérdemli e őket! Valami hasonló volt, de ha kínoznának akkor sem tudnám felidézni pontosan mit mondott, de én nagyon sokat beszéltem, nem akartam abba hagyni ez az egész morbid durva meg még nagyon sok jelző illik ide. FÉLTEM szabályszerűen féltem, majd jött a pillanat. - Rendben magáé lehet a könyv. Gyorsan kifizettem a megbeszélt összeget, majd elkisért az ajtóig. Elköszönés. Viszontlátásra stb... arra gondoltam magamba, hogy bármit látni akarok még ebbe az életbe de ez a banyát soha többet!!!!!!!!!! Az utcán megnyugszok. Bele se merek gondolni mi volt ezt, beülök a kocsiba és elviszem a könyvet az új tulajdonosának. Mostmár mosolygok ezen az egészen, de ez nagyon kemény volt... Senkinek nem kívánom!