Telefon csörgés, kipattan a szemem. Nem lehet, még nem... reménykedem, hogy csak csörög, de amikor egy kicsit kitisztul a tudatom, felfogom, hogy ez már az ébresztő, basszus mintha most aludtam volna el.... Félháromig tanultam, 6óra múlt.. Indul a vizsgajelentkezés, már látom magamat jó előre, ahogy belassulnak a szerverek (már ha több van belőle, de ebben kételkedek) és szét vett az ideg, hogy minek keltem fel ilyenkor ha úgysem tudom felvenni a vizsgákat, max 10 percenként egyet. Leülök a gép elé rutinosan megnyitom a firefoxot meg explorert is. Többet, sokat. Próbálok belépni a neptunba több szálon is, nem történik semmi, eltudnék aludni olyan fáradt vagyok, de várakozok.... nagyjából 25 perc tiszta szopás után végre eljutok odáig, hogy feltudom venni a vizsgáimat. Az összeset! Ilyen sem volt még, szerencsés mivoltomat el is hallgatom azok elöl akik kérdezik, hogy sikerült e bejelentkeznem egyáltalán, gyorsan bezárok mindent, húzok aludni.... hmmm még 43 percet...  ilyenkor érzem át mi is az-az egyetemem... pihennem kell. Nem gondolok semmire, gyorsan el is alszom. Újra felzaklat az ébresztő pedig most még álmodtam is... embertelen... Álmosan a jegyzeteim felé nyúlok, olvasgatom, nem tudom mi az amit tudok és mi az amit nem, most egészen máshogy tanultam mint szoktam, ez jutott, nem baj, küzdök. Eszembe jutt, hogy be kell mennem az indexemért meg egy szemináriumra mert ma írják alá az indexet. Fasza két órával kevesebbet tudok tanulni... Mondjuk nem mintha nem lenne már telejsen mindegy. Tanulok még egy utolsó reményvesztett próbálgatás a zh előtt pár órával... nem tudom, hogy jutottam idáig, nem vagyok egy top tanuló, de ez amit mostanában művelek borzasztó, nem is ismerek magamra, pedig valamit ideje lenne kezdeni ez így nagyon nem lesz jó... Egy gyors fürdés, relax... Indulok a suliba. Az úton semmi extra nem történik, kibaszottul monoton minden már zavaró, beérek, elindulok az indexemért a tanulmányira, aztán belülök az szemináriumra, hát nem ma lesz az aláírás, remek... érdemes volt bejönni, előveszem a jegyzeteket tanulok, fél füllel figyelem az óra anyagát. Megosztom a tudatom mert édekel amit tanár mond, magam elé mormolom a válaszokat a kérdéseire, szerintem evidens, a többiekből nagyjából félperc rávezetéssel tudja kihúzni. Szerintem nem velem van baj :D. Mivel közben tanultam nem mertem bevállalni, hogy valami óriási hülyeséget válaszolok ezért maradtam annál, hogy magam elé mormolom, egy idő után megelégelem a tanulást. Most már úgy sem fogom megjegyezni, elpakolom a jegyzeteket. Óra után egy kávé, beszélgetés, mindenki kimondja a saját nyomorát vagy a másikén élvezkedik... És jön a ZH... Csináljuk, legyen már vége gondolom magamba... Megkapjuk a lapot... Előszőr egészen megbarátkozom a kérdések témakörével, a kérdésekkel már kevésbé. 30perc küzdelem után, elfogadom, hogy ez egy BUKÁS.... fasza... majd lesz valahogy, jó fajta következmények jönnek majd, de vége, most legalább egy darabig nem kell tanulnom... de közelít a vizsgaidőszak. Leszarom! Kilépek az ajtón, szakad az eső, kaján mosoly az arcomon, meggyújtom a cigimet, élvezem ahogy a hideg cseppek folynak le az arcomon, megállok a kocsi mellett, a szivem egyre gyorsabban dobog. Már vigyorgok, eldobom a cigit... beülök, mintha megéreztem volna, még amikor megálltam, SYSTEM OF A DOWN - Toxicity. Imádok esőbe vezetni, mintha eggyé válnék a kocsival ilyen időben mindig. Indítok, szépen lassan indulok, nem rohanok, majd érzem a késztetést nehezedik a lábam. Ohhh igenn.. Nem gondolok semmire, most tényleg elszakadok minden szartól. Semmi extra durvulás még, szépen lassan szökik fel az adrenalin. és üvölt a toxicity, egyre szélesebb a mosoly az arcomon, majd elszakad a cérna, kiérek az M3-s beveztő szakaszára, System of a down choup suey. Iszonyat gyorsan ver a szivem, adrenalin meg mintha sose akarna elfogyni, visszaváltok, padló. Sok féreg bevagytok szarva egy kis esőtől??? Elindul a cikkázás, igazából nem is annyira gyorsan, csak a többiekhez képest, közeledve az M0-s felé, egyre lassul a sor. NEM még nem lehet vége, iszonyatosan élvezem, nagyon régen csináltam ilyet rég nem engedtem meg magamnak, nem tehettem. Ti akartátok, jól érzem magam, penge élen táncolva, háááhh... énekelem a szám szövegét... helyenként inkább már üvöltöm, "... I cry when angel deserve to dieeeeeeeeeeeeeee..." megszünt minden önkontroll, az ezt követő helyzetet nem tudom, hogy kerültem ki de már szinte éreztem, ahogy az ütközés közben reccsenek a bordáim, ahogy az arcomat a légzsákba temetem. De nem, és ez még nagyobb adrenalint szabadít fel, saját csontjaimon taposok, nevetve boldogan "..Why have you forsaken me, In your eyes forsaken me, In your thoughts forsaken me, In your heart forsaken, me oh...." Ahogy véget ér a szám, leállok, elég volt! Az egyik autón megpillantottam a "baby on board" feliratott, ez kiszívta belőlem az összes adrenalint, jó volt, jól esett, én voltam az ura mindennek ami történt, kurva jól esett, még ha nem is tartott sokáig... ha már játszunk játszunk keményen :P. Nah mindegy haza érek pihenek aztán csinálok majd valamit, elég hosszú nap volt ez, és még nincs vége......