Ha meg kellene határoznom ez a blog végülis micsoda, nem tudnám meghatározni, nem egy napló, de valahol napjaimat mutatja be, oldalai egy digitális naplónak, lapok. Már nem tudom ébren vagyok csak álmodok, túl sok mindent történt most, hogy ezt megtudjam válaszolni, mindenesetre vissza tértem a világba lelkileg, események tengerébe megáztatom a lábam. Ma sok mindent történt még ha számszerűleg nem is, de talán a mai nap egy újabb lépés volt, majd meglátjuk, ma semmibben nem volt hiba, ma minden történt ahogy történie kellett. Most még készülök a holnapi ZH-ra, végre tudok és ezért nagyon sokkal tartozom valakinek, remélem nem csak ezért történt minden. Talán nem változott semmi, de valahogy mégis jobb, megnyugvás. Közelebb a cél, úgy érzem. Tartottam egy kis szünetet a tanulásba találkoztam egy haverommal majd egy bambi elfogyasztása közben, hallgattam, hogy pultnál lévő emberek mennyire egyszerűek. Gondolkoztam azon is, hogy ez sem olyan rossz, legalább nem görcsöl sok mindenen, nincsenek ilyen gondjai, mint kormány, ÁSZ, ombudsman... hm a holnapi zh.... mindenesetre néha tudom őket irigyelni még ha az emberiség szemetéről is beszélünk. Mivel percek csak úgy száguldoztak jobbnak láttam haza jönni, de még nem kapcsoltam ki eléggé, még a mai bejegyzést is meg kell írni, utána majd még tanulok, egész éjjel tanulnék ha nem holnap reggel 7kor nyitnák meg a vizsgajelentkezést... most nem dolgoznak velem az események... Talán nem is kell, jövő szombaton úgy is névnapom van, az jó lesz, azt már várom. Lezárul ez az egész végre... Reményekkel tele tüzdelve, de valamiért biztos vagyok magamba, lesz valahogy így is úgy is... Talán nem is várok oly nagy ajándékra... csak egy szóra