Száz levetkőzött szerep, egysem én vagyok egy sem lehetek sokáig, csak míg elveszem, benne leszek egy. Csak szavakat miközben angyalokat álmodok, az idő nem létezik mostmár csak a fájdalom, az írott vörösboroshangjegyek az ágyamon. Talán céltalan és talán csak a mosolyod a fal. Egy év hazugság de te mit akarsz? Húsok között csak egyszerű diadal ez jutott és ez is maradt. Ezt kéne szeretnem? Kérdezem és ott állsz felettem. Maradj! Csak fogd meg a kezemet, miközben könnyek közé temetem, ami megmarad, arctalan napok szürke városi dallamok, egy kis szín és én megfagyok pedig minden alkalom. Akarom!

Az idő múlik felettem pedig én maradok, egy padba múló üzenetet hagyok egy álló hajnalon, de miért hazudnék magamnak többé, minden hús csak egyszerű kielégítés minden mámorban töltött pillanat csak a felejtésnek bérének adott újabb pont. A kurva életbe, tépjetek szét minden cafatot tapossatok szivem gyújtsátok fel, égjen, semmi ne maradjon.

Egyedül vagyok,az érzéseim falnak fel, mosolyom a tanúja annak, hogy nem bánom. Minden pillanat az enyém míg az összes gondolatom téged keres. Én játszom te csak nevess és nekem mindent megért. Kereslek ha majd egy gyerek felnőtt korba ér, ha majd a játék csupa vér és angyaloknak nincsen szárnya, ha majd, minden véget ér! Bizonyítok egyre többet ha kell és ha nem akarsz látni majd elhitetem, hogy nem létezem. Fogod a két a kezem? Mert én repülök és elhiszem, hogy több voltál és több is leszel mint egyszerű érzelem..... mint én voltam neked....