Fuss! Menekülj! Ne állj meg! Messze van még. Megtépett valóság s mostmár csak ködös múlt a perc, elmúlik felettem, maradj még. Nézd! Ahogy önmagam hóhéraként vágyaimat magamhoz láncolom, fáradok. Engedd, kezem majd vezettem és könnyem lesz a tinta, talán  majd így lesz tiszta, az érzés felőröl és csendem nem keresem a világom a börtönöm. Kapaszkodok a rácsokban elengedni nem merem. Ha majd zuhanok a leérkezés már nem érdekel........