Kezembe a kulcs, így már sokkal könnyebb ez az egész, nem volt ez rossz nap, így végig nézve az eddigieket örülök annak, hogy egész héten nem volt semmi fontos dolgom így legalább volt időm szokni a gondolatot, és igen... nem a szombat miatt félek már hanem a hétfő miatt, közelít az igazság pillanata nem tudom, hogy felkészültem e rá, arra ami hétfőn vár szerintem erre nem lehet készülni esetleg megszokni vagy megnyugtatni magad, hogy nem lesz gáz... Amikor álmodsz könnyű, elhitetted magaddal, hogy minden rendben lesz de az ébredés rosszabb mint a legrosszabb másnap... Nem... nem a reményemet vesztettem el, abszolút nem és nem is ez is határozza meg az életemet, hétfőn kiderül, addig úgy teszek mintha minden ugyan úgy menne, nem tudom, hogy más is így cselekedne és persze nem arról van szó, hogy megpróbálnék ez elől elmenekülni eddig se ment ezután se fog és igazából csak egy embertől kértem segítséget amikor kétségbe estem, többször is de a lehetőségek nem engedték meg, hogy segítsen mostmár ezt is elfogadtam. Tegnap két emberrel osztottam meg mi vár rám hétfőn, már muszáj volt kimondanom, egyedül már nem ment. Most jobban érzem magam bár a teher mértéke nem változott, de valahogy az, hogy azt mondták, hogy minden rendeben lesz megnyugtatott, különös béke talált meg ezzel talán már azzal is megbarátkoztam amitől mindenki fél... Ennek árnyékába sok minden megváltozik, a világhoz való viszonyod is... majd a józan feled azt mondja, hogy nem lesz gáz és megnyugszol. Miért is lenne gáz? Én erre gondolok és ez nem véd meg semmitől de sok mindent túllihegünk szerintem. Lehet, hogy akitől először segítséget kértem segített volna ha elmondom az igazat de nem ezért akartam, hogy segítsen... azért amire én gondoltam, hogy segíteni fog, azért nem segített és talán jobb is így... A mai napon süthetett volna a nap sokat segített volna, de az esőcseppek kopogása a szélvédőn is elég sok mindenen elgondolkoztatott olyan egyszerű ez az egész... nem értem az emberek mit csinálnak, elrohannak a boldoságuk mellett mondván azt keresik, de lehet, hogy csak meg kellene állni egy percre... egymás szemébe nézni és elfogadni, hogy a boldogásunk itt van... Ezt eddig én sem láttam csak próbáltam, de most mintha megtaláltam volna mindezt... különös ez a béke.. és talán Istent találtam meg újra de sok mindenre felnyitotta a szemem ez az egész. Ember tudom, hogy nem hiszed el, de te sem élsz örökké és kitudja melyik az utolsó pillanat... arra kérlek ne rohanj lásd meg a világba a szépet, én is ezt teszem, talán azárt mert nem tehetek mást......