Ez az első alkalom, mint szűznek remeg a kezem, de tudom itt az ideje, érzem, hát bele megyek a játékba,  az első sor meg is van, nem is volt olyan nehéz, minden megy magától, ahogy kell, mint a szűzlány elvesztettem ruhám, de ekkor belém hasít a gondolat, miért is csinálom ezt, jó lesz? fájni fog? A kérdések egymás után kavarognak a fejemben. Miért vagyok itt. Miért? Talán ezért az elbaszott  időjárás miatt, nem akarok sehova elindulni kocsival, ma már elég baleset volt nem állok be a sorba, sok pancser aki úgy gondolja fontosabb dolga van, hát menjenek megérdemlik. Talán azért írom, mert egyedül vagyok, akár a szűzlány, mikor arra gondol, hogy itt az ideje biztos ő az igazi? Megnyugtatlak szűzlány, most megleszel baszva rendesen, vagy ha szerencséd van, talán még érdekli, hogy mit csinál veled. Tanulni kellene inkább, szerdán ZH és még egy betűt sem tanultam, de hiába olvasom a sorokat nem fogom fel. Másra gondolok, igen ha még nem derült volna ki, most dobtak ki. Ezen a téren nem vagyok szűz, de én is összevéreztem egy lepedőt, még ha csak álmomban is.  Próbálom a jól oldaláról látni a dolgot, ma bent voltam az egyetemen néztem sorba a lányokat, de egyik sem jelent semmit. Gondoltam arra, hogy az egyiknek elkérem a számát, aztán belém csapott a villám, megrezzent a telefon. Ő írt gondoltam én, a lány már el is sétált mellettem és nem Ő írt, még csak sms-t sem kaptam. Mosolyogtam magamon ezt csúnyán behaluztam, vagy csak tudat alatti dolgozott. A kis kurva meg már nagyon messze van, hülyét meg nem csinálok magamból. Igazából nem is akarok tőle semmit, csak kétségbe estem. Az órára be kéne érni, már mindenki bent van. Késve érkezem  az előadó elkezdi szívni a véremet.  Még ez is. Nah mindegy, elég hamar abba hagyta, leülök az utolsó sorba, és nem értem hogy lehet valami ennyire unalmas. Elkezdem firkálni a lapot, már egy egész oldalt kitölt a rajz és még mindig van 40 perc hátra, sose lesz vége gondoltam én. DE csak eljött végül, megnyugszom, mint szűzlány aki azt hiszi hogy már vége is van az egésznek, kurvára fájt neki is nekem is, de egy lélegzet vételnyi szünet jutt mindkettőknek. Kezdődik a durvulás, kilépek az ajtón szakad a hó, amúgy sem tudok a világra koncentrálni, most még is azt kell, beülök, remegek úgy fázok, dízel autó hazáig nem is fog fűteni, hát nem lettem ettől sem boldog akár milyen hihetetlen. Berakom az Pen drive-t keresek valami ütős rock zenét, disturdbed, ez jó lesz, szakad a hó én csak nyomon a gázt, azt sem érdekel ha vége lesz az egésznek, erre zenére meghalni nem baj, de nem tart sokáig, beállt a város, dugó mindenhol.. sorban araszolás, majd látom hogy miért állt meg minden, iszonyat nagy baleset a mentősök egy kislányt tesznek a hordágyra, Ő rá gondolok, tudom hogy autóba ül most vagy csak fog írok egy sms-t vigyázzon magára, iszonyatosan aggódok miatta, nem kapok választ, nem hívom fel megígértem neki,hogy nem, csak szeretném tudni mi van vele, jól van minden oké, haza érek még mindig nincs válasz, szétbassz az ideg, talán történt valami? Ekkor megérkezik a válasz, megnyugszom, Istenem köszönöm, hogy vigyáztál rá, gondolom magamba. LE KELL ülnöm tanulni, egyszerűen nem megy, talán nem is érdekel már, az egész. Arra gondolok mi van velem, mint a szűzlány nem értem mi történik minden olyan furcsa,megváltozott a világ, szürkébb mint bármikor és szivárványom messze van tőlem, csak előre nézek, mint a szűzlány aki nem néz partnere szemébe, mert nem azt látja benne amiért oda adta a legnagyobb kincsét... megcsörren a telefon esti programra invitálnak, bele megyek legalább addig is történik valami, majd arra gondolok hogy blogot írok, oda adom én is a legnagyobb kincsem  az egyetlen megmaradt szeretőmnek a világnak, tessék itt a lelkem, legbelsőbb gondolataim, és már nem vagyok szűz én is elvesztettem, de üveges a tekintetem mint a szűzlánynak, aki nem érti mi történt, nem tudja mikor lett vége, de nem erre számított, mert fájt, de mégis szereti azt aki az elmúlt egy órában fájdalmait okozta..... "de hagyjatok aludni, kopogok mennyország kapuin, megfogom tanulni."