Csak ültem ott, áztattam magam a cigaretta füstbe arra gondoltam amire régen nem. Sose múljon el... mikor legutoljára gondoltam erre, pár hónap múlva talán véglegesen véget ért valami, szóval csak szendén bámultam magam elé, az agyam közben minden információt feldolgozva mondta, hogy elég. Körbe néztem... Talán nem azok a srácok akikkel mindent megosztanék, talán nem azok akik mindent megértenek ami én vagyok, de kérdés nélkül fogják a kezem és végigvezetnek egy úton amikor nem én vagyok, valaki több évtizede kísér valaki csak pár éve, valakit kísérek, valakit vezetek, talán az orránál meg de együtt és vele. Feleszmélek, várok valamire egy jelre, vajon tényleg így van. Ez első kérdésem, hogy tényleg véget ért valami véglegesen? A második nem kérdés csak köszönet, köszönöm, hogy vagytok nekem :)