Tudom, hogy nem hazudsz, amikor a fájó szavakat mondod nekem, megnyugtat mégis valahol sebeket tép fel... Gyűlölöm az egészet, mert nem értem miért van így... Most én futnék egy cigivel számban, hogy az legyek aki voltam egy csepp a mámorban, része az egésznek a valódi csendnek. Marionettnek, érzem újra magam a szálak mások kezébe vannak. Egyedül vagyok pedig közel vagy, közelebb mint valaha is hittem volna. Köszönöm. Kérlek csak te ne félj... Bízz meg bennem. Egy öngyujtó nálam és világ a kezemben de nem gyújtom fel, nem tudnálak bántani. Minden mást lángra lobbantanék sikoltozó vágyak közé fekve riadok fel álmaimból. Időutazás... az illat a fények minden ugyanaz... kereslek. Remélem a könnyeim majd eltemetnek és reggel nem kell majd felkelnem. Elfáradtam... túl sok támasz voltam most nekem kell valaki.... valaki............